....Azon az éjjel
az órák össze vissza vertek....
Gyerekkori emlékek. Kinek nincsenek? Furcsa képek, megragadt gondolatok, pillanatok amelyekre emlékszünk de már magunk se tudjuk pontosan miért. Egy körte fa, alatta hinta, egy kiabálás, egy szürke esős nap, egy baba, egy nap amikor anya annyira sírt, veszekedések, kocsizúgás, hangok, eső. Annyi mindenre emlékszünk. Még ma is, csak átlátjuk a tényeket. Keserű fájdalmas tényeket, vagy boldog kellemes dolgokat. A költő nem tudta akkor gyerekkorában, hogy mégis miről szól az az este, talán csak később fogta fel a történéseket.
Talán idő k
ell. Talán idő kell rájönni, mi az amikor kimész a konyhába, és ott egy bőrőnd és semmit sem értesz.... Idő kellett a költőnek, hogy megírja és összrakja.
Kiskoromban karácsonykor mindig lementünk a ház másik felébe a mamához, előtte pedig ki engedtük anyáékat a kocsival, hogy elmennek nővéremmel a Vöröskeresztbe csomagot osztani más gyerekeknek. Sosem voltam dühös emiatt, inkább örültem. Aztán egy óra múlva megjöttek és ott állt a nagy fa ajándékokkal. Emlékszek a készülődésre, a fényekre, a hangokra. De csak nem rég állt össze, hogy anyáék karácsony délelőtt voltak csomagot osztani, szóval csak úgy tettek, mintha elmentek volna... Persze ez elég vicces. De a tények összeállása a lényeg. Persze a költő másnap már észrevette, hogy a nagypapáj
a meghalt, de biztos vagyok benne, hogy nem érette igazán. Nem úgy mint felnőttként...
Azon az éjjel... azon az éjjel... a felsorolás olyan rejtélyessé teszi számomra a verset. Közelebbivé és érthetőbbé, elkapja az emberben azt a részt,ami úgyanúgy emlékezni tud, meg tudja érteni és érezni tudja. Mert mindenkivel megesett ilyen. Nem könnyű dolog ezt elérni... lehet csak velem van így, de nekem tetszik ez a vers! Csak úgy mint Kosztolányi... továbbra is várom, a tőle vevendő verseket :)
