A regény olvasását csak most sikerült befejeznem, így most írok róla. Mondanám, hogy a mű különösen tetszett, de nincs így. Igazándiból számomra elég átlagos volt… Nem volt benne sirály, sem vadkacsa szimbólum, elég érthetőnek tűnt. Nem igazán szeretném leírni a történetet, sem magas rendű gondolatokat futtatni, inkább Édes Anna személyéről beszélnek, hiszen elég sokrétű. Megbeszéltük róla órán, hogy egy vallásos közepes termetű, szőkésbarna, kék szemű, parasztleány durva kezekkel. Nem túl sok, amit megtudhatunk külsejéről, hiszen az író az első fejezetekben mindenkit jellemez, jól megismerhetjük a szereplőket, de Édes Annát titokzatossá teszi. A mű során levonhatunk következtetéseket, hogy tisztességes, félénk, szeretetéhes, magányos és szorgalmas. Ezek ellenére mégsem bánnak vele jól. Kihasználják, megalázzák, mint ember, cseléd és nő. Sokszor irányítják érzései, mivel tanulatlan, általában megérzéseire támaszkodik. Csak úgy, mint amikor belépett a házba. Egyből megcsapta egy kellemetlen szag, egyből érezte, hogy nem szabad maradnia. De akkor mért nem ment el? Mért nem mondta ki, amit gondolt? Azért mert félénk… Túl sokat tűrt. Szerintem nem szabad, mások által irányított életben élnünk. Meg kell hoznunk a saját szabályainkat, ki kell mondani, amit gondolunk. Nem használhatnak minket más emberek felmosórongynak. Mi is ugyanúgy értékesek vagyunk,mint ők.
