Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányitól ez a kedvenc versem, még általános iskolában nyerte el a tetszésemet. A költő életében mindig is fontos volt a játék, a gyerekkor. Hiszen mindig azt tartotta jobbnak és szebbnek ami gyerekkorában történt vele. Ahhoz hasonlít mindent. A játék a lét eleme. Akarsz-e játszani…

A vers témája egyszerű. Felsorakoztat kérdéseket, melyek ugyanúgy kezdődnek, Akarsz-e ?! Az elején megkérdezi, hogy a játszótársa akarsz e lenni, a játék tárgya pedig az élet. Megkérdi, felsorolja a dolgokat amiket az emberek, a felnőttek tesznek. Fontosnak látszanak, komolynak tűnnek, sóhajtva tűrik a rosszat. Az élet tél, és hosszú ősz, melyben teát iszogat az ember. Leírja, hogy az ember ha tud tiszta szívvel él, néha fél, és néha csalódik de ez az élet rendje. A halál is benne van, az elmúlás is hiszen meg kell történnie. Az életnek a folyamatát, a lényegét mutatja be. Majd megváltozik a hangnem:

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?

Játékban élni mely valóra vált…  Tökéletes befejezés.  Akarsz e mindig játszani, átélni az életet, úgy mint mások, de mégis játszva…

Játékban élni, mely valóra vált….