Sirály? Vadkacsa? Na neee:) Mennyi furcsa szimbólum!

Komolyra fordítva a szót, valójában tök mindegy hogy a mű szimbóluma egy sirály vagy sem, vagy egy köpönyeg, hisz ezektől függetlenül is annyit tanulhatunk belőlük!

Nekem előszőr a szereplők kapcsolatlansága, és a harmóniátlan viszonya verte ki a biztosítékot. Nincs harmónikus szereleme, se teljes anya-fia kapcsolat és ezek rémisztőek. A szereplők nagy részének nem jön össze semmi, van aki nem elég jó, vagy egyszerűen nem tudja megtalálni önmagát. Azt kell látniuk, hogy a másiknak, talán pont a szerelmüknek hogy 'halad a szénája' és ez nem ösztönzi őket, pont, hogy megöli a lelküket belülről. Bármelyik szereplő életútja egy-egy kibontható, tragikus sors. Ismerik egymás kapcsolatait, mindenki részt vesz mindenki életében, mindenki boldogtalan, mindenki vágyakozik, mindenki szeret, és mást szeret, mint aki őt szereti. Az önmegvalósítást a művészi alkotás jelenti, magánéletükben viszont a művészhősök is kudarcot vallanak - a szerelem csak fájdalmak forrása.
És ez olyan  igazságtalan, olyan dühítő, nem értettem, hogy öszöntözhet valakit ilyen szereplők megteremtésére valami. Első benyomásra nem tetszett a mű, kicsit felhúzott pedig pont vissza tudok emlékezni, hogy egy nyugodt nyári napon a strandon fekve olvastam :-). De mint Bení is említette (tán a Köpönyegnél)  én is elolvastam újra belőle sok részt, és teljesen más volt a benyomásom. Egyre jobban tetszennek ezek a művek! Sokszor szoktam bele képzelni magam a regénybe, vagy ráhúzni a mi életünkre. Mert sokszor nem tudom beleképzelni magam abba korba, de ha átgondolom, a mai élet szerint, olyankor sok mindenre rájövök. S ma és akkor mit jelenthetett a sirály?! Elherdált szép javakat, céltalanul való elpusztítást is jellemzhet, vagy gyilkos önmegvalósítást? Szerintem akármennyire is próbálnak a sirályba belelátni páran, én mindig mást látok. Ezért nem kezdek most vitát ;-)