Mivel ezt a művet elolvastam, a témazáró esszé miatt, így úgy gondoltam írni is kellene róla. Igazándiból, nem hagyott bennem mély nyomokat, nem is tetszett igazán. A szó, amit használnák jellemzésére a furcsa lenne. Az apa viselkedése számomra kétszínű, és dühítő. Amíg nem a főnökével a beszélget fia teljesítményéről, addig gyermeke rossz tanuló, naplopó, haszontalan. Majd amikor megjelenik a főnök, fiát már Pistukám-nak nevezi, jó tanulónak és rendes gyereknek tünteti fel. Ez annyira furcsa, persze az apát is megértem pár dologba… Gondolom fia elképzelte a tökéletes apának, tökéletes munkahellyel, nagy íróasztallal. Felnéz az apjára, és az apja sosem akarta, hogy a fia lássa, hogy csak egy sarokba dolgozó munkás. De ettől függetlenül nem mások előtt kell éreztetni csak a gyerekkel hogy büszkék vagyunk rá, hogy szeretjük, hanem mindig éreznie kell. Még ha latinból kettest is kap. Ugyanúgy, ahogy a Fürdés című novellában ( amiről írni is fogok ) itt is egy hideg, kedvtelen, megközelíthetetlen apa képet tüntet fel. Akire ugyanúgy felnéz a fiú, még akkor is ha csak szidást, és rosszat kap tőle.
