Mint különös hírmondó....

        A Mint különös hírmondó című vers Babits Mihály egyik nagy műve. A költő 1883ban született, és 1941 augusztusában tért végső nyugalomra. A háború gondolata elég sokszor foglalkoztatta, de leginkább ellenérzéseket keltett benne.

        A vers keletkezésének körülményei között sok dolgot tudhatunk. Csak úgy mint a költő lelki állapotát, amit a versben is felfedezhetünk, a jövendölő,prófétai szerepet, és az ország, világ helyzetét. A vers címe egyből elgondolkodtatja az embert, hogy hogy értheti a hírmondót, vagy hogy lehet egy hírmondó különös? Mégis abban az időben, ahol a technika gyerekcipőben járt, hogy mondtak híreket, és ma hogy mondanak, a mai modern korban? Talán szerepük is más volt?! Elgondolkodtató...

A témája egyszerű a versnek. Egy hírmondóról szól, aki eltér az átlagostól, hiszen nem tudja a híreket, és még nem is érdekli őt. Ha tud egyet-kettőt akkor is olyat, amit mások már sokkal előtte felfedeztek. Messziről vizsgálja a világot, mint egy kívűlálló, akit talán bolondosnak gondolnak az emberek, de mégis ő érti legjobban a helyzetet. Egy hegyre menekült, és nem a mindennapi pletykákat, és friss tudosításokat akar adni, hanem valami mást. Valami olyat amit más nem lát, valamit amit csak ő lát. Csak úgy mint egy próféta. A természet körforgása is megjelenik a versben, elgondolkodtatva az embert, mi fontosabb a hír, vagy az örök körforgás? 

A vers egyetlen késleltetett szerkezetű mondat. Az első rész (1-6. vsz.) maga egy hasonlat. A hasonlított a hetedik szakaszban jelenik meg: „úgy vagyok én is, nagy hír tudója”. Elkezd magáról beszélni, pedig előtte csak a hírmondóról esett szó, de kiderül, ö maga a hírközlő. A jövendölés, az ősz eljövetele, a tél kínjait senki nem akarja észrevenni de eljön, úgy ahogy a saját emberi elmúlása is.

A mű tele van olyan képekkel, és eszközökkel amik felfokozzák a hangulatát. A tigris, az ősz és a sok ellentét. Az ember leírása

' Oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért
ujra ledönt mindent.... '

mely valójában egy felszólítás is lehet. Az, hogy pont az ilyen emberektől próbál elhatárolódni. Akiket csak felületes hírek érdekelnek, akik nem hisznek neki, a prófétának. Érezhetjük az egészet belső monológnak vagy egy példázatnak is. A csapongó gondolatok, melyek negatívan írják le az embert, vagy az hogy a vers maga egy mondat, siettetik, gyorsítják a vers gondolatmenetét.

         Azokután a versek után amiket vettünk meg lehet állapítani (szerintem) Babitsról, hogy mindig is félhetett az élet semmilyenségétől, ürességétől. Attól, hogy egy nap arra ébred, hogy álmokból táplálkozik, arra ébred, hogy felületes az élete, hogy azon kívűl, hogy magáról tud írni, a világot nem látja eléggé, és egyszer csak túl késő lesz. De egyszer tényleg vége, és ahelyett, hogy félünk a megbánástól, inkább azt kéne cselekednünk amit helyesnek vélünk.