Babits. Kosztolányi Dezső. Egyre jobb, egyre jobb... Év elején eléggé le voltam sújtva a tanultak miatt, de huuu mostmár tök jó... kezdem igazán szeretni az irodalmat! : )
....MoStAn SzÍnEs TinTákRól ÁlmoDom....
Gyerek. Felnőtt. Összemosodik.
Elképzelem ahogy a verset egy vékony hangú kisfiú szavalja... Jajzolnék sok sok levelet, krikrakszot, kacskaringós kedves madarat.... tréfás-lilát, borszínűt, némaszürkét... levegőt nem véve, boldogan, önfeledten, a színekkel és hangokkal játszva... aztán a végén pedig megjelenik a
...Kiszínezném vele az életem...
című mondat.
Ami számomra annyira megrettentő... az álmokkal teli kisfiú aki bármire képes, bármire képes egy olyan világban aminek a rossz oldaláról cseppet sem sejt, képes kiszínezni és boldoggá tenni a világot, a világát. És hirtelen jön egy mondat, a jelen mondata,a felnőtt mondata, az álmokat és reményt vesztett férfi segélykiáltása, hogy a gyerekkori önmaga ezerszer és milliószor boldogabb volt, és reménnyelteltebb. Kiszínezné vele az életét, a szürke, magányos felnőttkorát.... pedig gyerekként tele volt álmokkal és elképzelésekkel, tele volt színekkel, tele volt mondanivalóval. És mi maradt ma? Köszönet mondás... szürkeség...írás ami ezerszebb szebb lenne ezekkel a színekkel az életében...
S mit lehet tenni hogy megőrízzük a színeket az életünkben? Örüljünk az élet apró csodáinak... Régen mikor elkövettem pár elég naív hibát, és hittem és csalódtam ezáltal pedig nagyon rosszul voltam egyik kedves barátnőm aztmondta, hogy sosem szabad szomorkodni... Hiszen minden egyes nap ajándék (és talán sablon, de AJÁNDÉK!!) és minden egyes dolog lehet csoda. Lehet csoda, hogy télen miközbe a hópelyhek elhomályosítják a tájat, te kinézel az ablakon, kezedben egy meleg forró csoki és azokkal vagy akiket szeretsz. Lehet csoda, hogy sütöttél valami finomat, vagy hogy esik az eső és te állsz a zuhogó esőbe miközbe valaki megölel.... Ezek mind csodák. Ezek mind színek . Színek az életünkben, amelyek nem engedik, hogy a felnőttkorunkban megbánva nézzünk gyermekkori önmaggunkra, gyermekkori terveinkre, vagy egyszerűen csak milyen érzés gyermeknek lenni.
Talán azért is áll hozzám közel Kosztolányi mert énis gyerek vagyok még. De közben felnőtt is... próbálom élni az életem, korlátokkal behatárolni, de közben minden féle írott és íratlan szabályt átlépni. Csak mert megtehetem. Mert gyerek vagyok... Szeretek gyerek lenni. Vagy gyerek-felnőtt lenni. Néha szeretek koszosan feküdni a fűbe, amire anyu teljesen kiakad, és szeretek sikítani, és szeretem, hogy rózsaszín a szobám.... de közben szeretek felnőni. Szeretek döntést hozni, megijedni, félni, és nyugalmat találni....Ki színezem saját magamnak az életem....
Hát színezd ki te is az életed....
