Akrosztichon:

Görög szóból ered, és olyan költemény, melyben a versszakok (esetleg a sorok) kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy valami mondást tesznek ki (többnyire a szerző nevét).Ha a sorok utolsó betűit alkalmazza igy az iró: telestichon, ha a középmetszetnél levő betűket: mezostichon. Nálunk e verselői játék különösen a XVI-XVIII. században volt divatban (például Tinódi, Balassi, Ilosvai, Amade vagy akár Kosztolányi).

Kosztolányi Dezső
Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek,
úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm,
azzal az Instanciával,
hogy ne átallaná elolvasni
ezt a nekem-kedves Poémát,
minden irányban.


Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

miután megtaláltam a keresett verset, tovább böngésztem és találtam még pár érdekeset

Villont persze már tanultuk... de nem árt felidézni : )

Vitted méhedben, Szűz Fejedelemnő,

Isten fiát, ki lészen eljövendő,

Legfőbb urunkat, ki értünk a mennyből

Leszállt s bennünket megoltalmazott;

Oly ifjan kínhalált kereszten lelt Ő,

Nekünk Megváltónk, vallom, ekképp lett Ő –:

Élni-halni e hitben akarok.”

http://poorbahrdew.blogspot.com/2009/03/ez-meg-ivantol-jott-valami-masfel.html

http://zoltanus.blogol.hu/?tag_id=3991