…Ady Endre: Finita...
"Vége van. A függöny legördült, Sajnos órán nem vettük a művet, pedig ez a kedvenc versem Adytól. Talán azért mert hozzám (és a mai fiatalakozhoz) közel áll a szerelem, a csalódás, a bizalom témája. Számomra a mű témája egyszerű. Szerelem, a fájdalmas fajta. Vagy talán nem is pont a fájdalmas, hanem az elmúlt fajta. Színdarabba visz, egy utolsó fájdalmas csalódást,átverést, és a saját elmúlását. ....Most már a hitben sincs hitem.... A fiatalságot, a hitet, a vágyat veszti el egyben. Utolsóra lobbant, mégis csalódott. Az egész csalódás csak annyival több, mint egy hétköznapi, hogy neki ez az utolsó. Utoljára hitt egy hölgynek, utoljára élte át a szív mámorát, és vesztett el végül mindent. A veszteség leírása, vagyis inkább a hölgy tettének vádolása figyelemreméltó. Nekem nagyon tetszik, ahogy egy színdarabként írja le a történteket. Rám tán halálos volt a játék, Szomorú, csalódott, és irónikus. Nem érzem, azt hogy szeretné már a nőt, borzalmasan haragudhat Rá, vagy talán az életre? Talán a színdarab, az életet szimbolizálja? Melyben csak a nő kapott tapsot, és ő sosem kapott semmi tiszteletet? Bár ezt csak akkor feltételezhetjük ha Adyról nemtudunk semmit. De tudunk. Elég valószínű, hogy Lédáról íródott. A kapcsolat vége felé? Vagy sem? Hiszen azt írja, többet nem képes lobbani... És mi van Csinszkával? Talán jobb, ha nem is vizsgáljuk a hátterét, csak élvezzük a mondanivalóját, még ha nem is értek egyet vele. Nem! Nem nem értek egyet vele, egyszerűen csak a sok csalódás és a sok 'megbukott színdarab' azért van, hogy újra részese legyünk egynek. Ez az élet. Nem feladás kérdésre. Viszont a vers, teljesen beletörödőtt számomra. DE mégis élvezem, hiszen annyira brilliáns az egész. Minden a helyén van számomra. Tökéletes!
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret --
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...
Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...
Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam trubadur...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szüzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány íly darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!!..."
....A szív utolsó mámora.
Megtört egy kegyetlen játékon....
Magának érte taps jutott. 
