Amikor meghallottam, hogy ezt a művet is el kell olvasni, akkor kicsit féltem tőle. Gondoltam egy tipikus mű Isten szeretetéről, és a kiűzetés történetéről!
De tévedtem! Valójában ez a mű borzalmasan kreatív és fantasztikus! Mennyi fantázia, és milyen kifejezésmód! Azt hiszem ebben az évben ez a kedvenc művem! És valójában miért? Hiszen témája közelít az elcsépelthez, bár félreértés ne essék, nem tartom annak, csak nem vártam ennyire sokat egy ilyen témától. És ez az egy ilyenen van a hangsúly. Hiszen ez elgondolkodtató, meghökkentő és nem tetszés felkeltő téma, hogy is lehetne az emberiség sorsa, és az ember- Isten kapcsolat szórakoztató? De Madáchnak sikerült.
Nagyon sokat gondolkodtam a különböző színeken, az eszméken, és a csalódásokon. Előkerül a szabadság, a pénz, és a hatalom 'szörnye' amelyek a mai emberek életében is délibábok. Üldözzük őket, majd a mienké válnak, és már el is dobnánk mindet. Ádám is sok mindent akart, kereste a tudást, a meghatározást, és a kézzelfoghatóságot minden korban, és minden korban megvolt a saját domináló eszméje, amely kiteljesülése után önmagába fordult át és „elbukott”.
Valójában ez tetszett a legjobban. Ahogy Ádám változott az eszmék által, de mindig megmaradt önmagának, míg Éva mindig más ember lett, nem csak eszméket 'próbált' ki hanem ő tényleg más lett. De a nő és a szépség, az egyensúly, a természet mindig ugyanúgy maradt.
És Lucifer alakja! Na az nálam nagyon bejött! Református iskolába járok, de még is annyira szimpatikus és fontos tényező a műbe! Ő a tagadás, és ő az aki mindent azért tesz hogy elpusztítsa ellenfelének, Istennek a teremtményeit. De ha az emberekről tudja mi a gyengepontjuk, és tudja mivel felajánlja a tudást, felajánlja a lehetőségeket, siettetve az elbukást, akkor ő mégis jobb nálunk. Talán Isten jobb, és talán egyikőjük sem győzött, mivel szerintem, teljes győzelem nem lehetséges. Mivel a jó és a rossz ki egészíti egymást.Az egyik nélkül nincs a másik, Lucifer nem bukott el, ott van, ugyanúgy áskálódik, hiszen a világunk messze áll a tökéletestől. De Isten még mindig jobb, és még mindig támogat. Talán a sok rossz sem elég ahhoz hogy az ember mindig visszatérjen oda ahova tartozik. De győzten szerintem semmiképpen nincs. Maximum Lucifernek volt igaza, abban, hogy ő is istenrangú. Szerintem nagyon közel állnak egymáshoz Istennel. Csak mást akarnak. Ezért egészítik ki egymást. Ezért nem értettem a Harry Potterbe hogy mért nem élhet addig az egyik amig a másik nem hal meg. Najó ez mellékes. Ettől függetlenül nagyon nagyon tetszik a mű, a kedvencem ebben az évben : -)
