Azaz igazság, hogy most borzalmasan lusta vagyok kikelni az ágyból és megnézni, hogy a szöveggyűjteménybe az a fordítás van e amit én találtam a neten vagy nem, szóval inkább bemásolom ide:) Hadd olvassa el mindenki újra a művet!

A hús is oly sivár! s olvastam annyi könyvet.
Ó, szökni! el, csak el! Érzem, örömre könnyebb,
s tajték és ég között a madár mámoros!
Többé itt e szívet, kit tenger árja mos,
semmi se tartja már, se régi kert virága,
ó éjek! sem a korcs lámpa sívó világa
az üres papíron, mit fehérsége véd,
s az ifjú anya se, szoptatva kisdedét.

Indulok én! Hajó, rengjen hát fönn az árboc,
horgonyt fel, és repülj egy bûvös, messzi tájhoz!
A kegyetlen remény dúlta Unalom itt
még kendõ-lengetõ búcsúról álmodik.
S az árbocok, lehet, viharokat idézve,
azok, kiket a szél dönt majd hajótörésre,
útlan, árboctalan, s sziget már sose lát...
Szívem, te csak figyeld a matrózok dalát!

Valójában első olvasásra ez a mű nem keltette fel a figyelmem, meg annyira nem is tudom hogy a költőnek ez az elvágyódás egész életén tartott e vagy sem ( bár lehet hogy az osztályfőnök elmondta csak a szovát miatt nem hallottamXD ).

Az első verszakban fel sorolja, azokat a dolgokat, amik már nem tarták itt, ebből gondolom, hogy ezek régen jelentették neki a legtöbbet. A régi kert, tele emlékekkel, melyek gyerekkorát idézik fel, vagy az hogy műveket írhat. Anyja, és a vele történt dolgok sem teszi már boldoggá, és kielégültté.

Ez az 'indulás', lehet képzeletbeli, és valóságos is. Szerintem már sokat gondolkodott, hogy elmenne, de lehet, már tényleg eljutott arra a pontra amikor képes elindulni távolra. A remény, ami itthon megfolytja az búcsúra vágyik, távozásra. Nem akar reménykedni, se hinni, csak búcsút mondani végre. Minden napja arról szól, hogy tudja el fog menni, mert a reményével fel fog hagyni egy nap a jobb és boldogabb élet iránt.

Megemlíti (bár lehet félre értettem) hogy lehet majd hajótőrés fogja szanaszét törni álmait, és hajóit, de még számára az is jobb lesz mintha itt maradna is kínlódna. Milyen furcsa, hogy belevágna egy veszélyes életbe, el se tudom képzelni, akkor a jelenlegi helyzetét hogy utálhatja.

Az utolsó mondat brilliáns befejezést ad a versnek. Nagyon tetszik: )