Minden erőmmel próbáltam elkerülni, hogy Dosztojevszkij nagyérdemű művéről kelljen írnom, de miután osztályfőnökünk közölte, hogy világirodalmi alkotások kellenek, és már alig találtam kivesézetlen témát, így muszáj lesz.

Véleményem a műről, eléggé változó. Ez az egyetlen mű az év folyamán, amit nem sikerült teljes egészében végig olvasnom. Ez már eleve mutat, némi véleményt, de ettől függetlenül voltak részek amik tetszettek.

Ha belegondolunk magába a címbe. Bűn és bűnhődés!? A kettőt egynek vesszi a cím, szerinte ha bűnt követtünk el bűnhődnünk kell. S mi féle vétkek lehetnek? Lelkiek, vagy szóbeliek, vagy amelyek törvénybe ütköznek? Ha minden félrelépést bűntetnénk, akkor minden ember egész évben börtönbe ülne. Hogy is szabhat az ember magának egy határt, melyben megfogalmazódik, honnantól számít a törvénnyel való szembefordulásnak?! Ez is olyan furcsa...Raszkolnyikovnak én nagyobb bűntetést adtam volna... Mert ő már előtte tervezgette, szánt szándékkal, ösztönösen, és bármennyire igaza volt, embert ölt. És csak pár múlandó évecskét kapott? Talán többet sose követne el bűnt, mert nem tartomn beteg embernek, se kényszeresen gyilkolónak egyszerűen csak ha az embernek minden apró tettét meg kell bánnia, akkor egy emberölés hogyan vehető pár év alatt megtisztultnak? Ez napjainkra is igaz... Gyilkosok akik annyi embernek okoznak fájdalmat, és összeomlást, hogyan lehetnek pár év után szabadok?

Bár ez Raszkolnyikov esetében teljesen más, hisz őt tette folytogatja, és megbánja, mert rájön a jó cél érdekében sem ölhet, rájön, hogy a racionalizmus semmit sem ér, és hazudott önmagának is. Tisztelem benne ezt, hogy rájön, hogy rosszat tett, de ez változtat azon, hogy képes volt embert ölni?